Nekem most tulajdonképpen dolgoznom kéne, Marika. De én tegnap este óta gondolatban veled beszélgetek. Fura ez, hiszen nem is ismertük egymást. Illetve én téged egy picit igen, a Facebook innenső végéről. 

Néhány hónapja tévedtem a kislányod, Geszti Sára alapítványának oldalára, már magam sem tudom hogyan. Arra viszont emlékszem, hogy én csak néztem a képeiteket, olvastam a humorral fűszerezett, de őszintén leírt napjaitok történeteit. 

Nem tudtam előtte mit jelent a Canavan-szindróma. Te is leírtad, hogy az orvosok sem tudják sokszor miről is van szó, mikor először hallják tőled. 

Ezzel a folyamatos agysorvadással járó betegséggel küzd a Te Sárád. Sári, aki mindenben a te segítségedre szorul. Aki mellől nem ...

Vicces, el is felejtettem, hogy az utolsó bejegyzésem témája is a karantén volt. Nem, igazából nem vicces, hiszen eltelt egy év, és megint itthon vagyunk az összes gyerekkel, ahogy ti is. Mára azt hiszem okosabb, rutinosabb, lazább, és jóval fáradtabb is vagyok, mint amikor elkezdődött ez az egész. Mégis arra gondoltam, összeszedem egy bejegyzésbe azokat az apróságokat, amivel könnyebben túléljük ezt a négy hetet. Ugye csak ennyi lesz, ugye, ugye ugye???

Tartsuk a napirendet

Nem könnyű tartalmasan ilyen sok időt itthon tölteni a gyerekekkel, de számomra van egy nagy előnye. Engem nagyon stresszel a reggeli rohanás. Igazából mindenféle rohanás és határidő a frászt hozza rám. Épp ezért imádom ebben az időszakban azt, hogy ...

A konyhában állva írom ezt a posztot, a fiúk kint vannak, fő az ebéd, Anna szaladgál, Peti pedig beszaladt a munkahelyére. Az utóbbit leszámítva egy átlagos vasárnap délelőtt is lehetne, de nem az. Nem az, mert ma reggel megtanultuk a "g" betűt, átbeszéltük elölről, hátulról, írtuk kicsiben, nagyban, lisztben, papíron, és délután kötelezően el kell készítenie Nimródnak a saját varázserdőjét a szivárvány színeivel, mert képzőművészeti órára ez a feladat.

Bevallom őszintén, élvezzük hogy itthon vagyunk - néhány óra kivételével a férjem is  - mindannyian. A gyerekek különösen. De nem könnyű három különböző korú, igényű és feladatú gyerekkel megoldani a hétköznapokat.

És persze főzni is kell, lehetőleg ...

Egy évvel ezelőttig el sem tudtam képzelni, miért választja valaki önként a programozott császármetszés intézményét, azonban addigra épp eleget éltem át a szülés izgalmaiból, így egyáltalán nem bántam a február 25-én meghozott ítéletet: mivel sem te, sem én nem mozdultunk a szülés irányába a 42. hétig, és mert a bátyáidhoz hasonlóan megugrott a súlyod, másnap este operáció.

Biztonságot adott, hogy sokkal kevesebb lett hirtelen az egyenletben az ismeretlen. Gyakorlatilag csak az újabb kórházi fertőzéstől féltem, mondjuk attól azért nagyon. De tudtam, hogy 26-án este találkozni fogunk.

Ennek az izgalmát viszont akárhányszor megélném, ha fizikailag, anyagilag, idegileg megtehetném. Az a pillanat, amikor először ...

A minap szerettem volna írni egy bejegyzést arról, hogy szerintem mi az amit a tévében, a telefonon, a moziban nézhetnek a gyerekek, és mi az ami nálam tiltólistás, de mivel a fiúk tegnap este úgy összeverekedtek, hogy még nekem is jutott belőle, két hétre letiltottuk őket minden képernyőről.

Tekintve hogy a telefont csak hétvégén kapják meg egy-egy órára, az igazi érvágás nekik a tévénézés hiánya; minden este egy órát mesézhetnek, hétig. 

Azonban nem csak emiatt változtattam meg a bejegyzésem témáját, hanem mert olyan elfoglaltságot találtam számukra ma délután, ami még engem is meglepett, hogy mennyire lefoglalja őket. 

Mindenki azt mondta, hogy kicsik még ahhoz, hogy bélyegeket gyűjtsenek, de én kitartottam, és ...

Egyszer volt (azt hiszem három éve), hol nem volt, volt egyszer egy karácsonyunk, ami akár szép is lehetett volna, ha nem akartuk volna a beiglitől, a salátákon és a halon át a töltött káposztáig és háromféle süteményig telerakni az asztalt, hogy a sültekről ne is beszéljünk.

Mivel a férjem a töltött káposzta felelős, ennek a szép tervnek az lett az eredménye, hogy 23-án már annyira utáltuk egymást és azt, hogy a csőszerű konyhában kerülgetjük egymást, hogy megfogadtuk, ilyet még egyszer biztos nem csinálunk, mert ez így nem a béke és a szeretet ünnepe lett, hanem az elfojtásé, hogy mégse nyírd ki a másikat szenteste a fa alatt.

Azóta arra koncentrálunk, hogy az ünnepek pihenéssel teljenek, annak az örömével, hogy végre ...

Elég nehéz hét van a hátam mögött. Hétfőn arra ébredtem, hogy berekedtem, köhögök, erőtlen vagyok, és semmihez nincs kedvem. De hát ugye anya betegsége pont olyan mint más betegség, csak épp senkit nem érdekel, pörögni kell mintha mi sem történt volna.

A reggeli suliba-oviba szállítás gondját Peti levette a vállamról szinte minden nap, de a délutánok és az esték az enyémek voltak, napközben pedig ha Lanni aludt, akkor karácsonyi ajándékokat gyártottam (szép dolog az szmk ha egészséges vagy:) ), vagyis nem igazán tudtam pihenni.

Igyekeztem én magam is lenyomni a saját torkomon hogy minden oké, fog ez menni, nem vagyok olyan rosszul, de az uszodás délutánok után (amik három gyerekkel akkor is burleszkbe illőek ha jól vagyok) ...

Tavaly a fiúk már mindketten elég nagyok voltak ahhoz, hogy érdemes legyen a Télapónak válaszlevelet írnia a kívánságaikra, megköszönve a hosszú listát, megdicsérni őket amiért alapvetően jó gyerekek, és rávilágítani, hogy mi az, amin változtatniuk kellene ahhoz, hogy a következő években is ellátogasson hozzájuk.

Az interneten jó néhány Mikulás-levélküldő szolgáltatás megtalálható, ahol két-háromezer forintért már színes-szagos, stilizált északi-sarki levelet kapnak a gyerekek, matricákkal, és a Mikulás dicsérő szavaival és intelmeivel (amik gyakran kísértetiesen hasonlítanak ahhoz, amit anya szajkóz napjában százszor).

Mivel Petyu arra hivatkozva írta az idei listát néhány hete, hogy ő megtette amire tavaly kérte ...

Amikor kiderült hogy újabb taggal bővül a család, pánikba estem. Nem tudtam enni (még nem a hányingertől), alig aludtam, és csak az járt a fejemben: nem vagyunk normálisak. Hiszen egy hét és egy öt éves gyerekkel - fizikailag legalábbis - könnyebb az élet. Egyedül öltöznek (a zoknit kivéve, a zokni egy áááátok), egyedül fürdenek, egyedül készítik a reggelijüket, nem kell őket cipelni, és ha kedvük tartja, vagy épp valami érdekük fűződik hozzá, maguktól rendet is raknak a szobájukban.

Az újabb terhesség örömével együtt jött a félsz, hogy megborítjuk ezt a jól működő, bejáratott rendszert. Az zakatolt a fejemben, hogy hova illesztem majd be egy csecsemő fürdetését, fektetését az esténkbe úgy, hogy a fiúkkal is össze ...

Ez volt a háromgyerekesek kedvenc mondata amikor megtudták, hogy mi is nagycsaládos örömök elé nézünk.

Nem mondom hogy nem hittem el, de kételkedtem abban, hogy akkora különbség lenne a teendőkben két és három gyerek között. Na, hát amikor múlt héten három gyerekkel elmentem a Tesco-ba, a fizetésnél már tudtam, hogy ezt nem úszom meg blog nélkül.

Üvölt egy háromhetes a hordozóban, mert melege van és a nyakát csiklandozza a kaki, óbégat egy négy és fél éves, hogy azonnal kéri az innivalóját, amit persze a szatyor aljára dobtam, és kiabál a játékvonatból a hét éves, hogy adjak neki kétszáz forintot hogy mehessen pár kört, apa meg dolgozik, mert ugye azt is kell valakinek. Arany sem írhatott volna idillibb családi kört.

...