Ez volt a háromgyerekesek kedvenc mondata amikor megtudták, hogy mi is nagycsaládos örömök elé nézünk.

Nem mondom hogy nem hittem el, de kételkedtem abban, hogy akkora különbség lenne a teendőkben két és három gyerek között. Na, hát amikor múlt héten három gyerekkel elmentem a Tesco-ba, a fizetésnél már tudtam, hogy ezt nem úszom meg blog nélkül.

Üvölt egy háromhetes a hordozóban, mert melege van és a nyakát csiklandozza a kaki, óbégat egy négy és fél éves, hogy azonnal kéri az innivalóját, amit persze a szatyor aljára dobtam, és kiabál a játékvonatból a hét éves, hogy adjak neki kétszáz forintot hogy mehessen pár kört, apa meg dolgozik, mert ugye azt is kell valakinek. Arany sem írhatott volna idillibb családi kört.

Őszintén szólva soha nem gondoltam hogy háromgyermekes anya leszek, és arról is lemondtam, hogy kislányom szülessen. Hirtelen ötlettől vezérelve vágtunk bele, és amikor egy hónap után kiderült hogy terhes vagyok, egy hétig nem tudtam az enni az idegességtől.

Aztán meg a folyamatos hányingertől, de a terhességemről később részletesen is beszámolok, mert a testi és lelki folyamatok amik lejátszódtak bennem (és a fürdőszobában, sőt egyszer még a HÉV-megállóban is), megérnek egy külön bejegyzést.

Ez a blog más lesz mint az AnyuSzív. Nem lesznek benne tanácsok, fellengzős életbölcsességek, nem akarom megmondani a tutit; csupán szeretném az írás által jobban megélni a szép és a nehéz pillanatokat, amik abban a percben csak tovaszállnak (ó de költői vagyok, még dúlnak a hormonok :D). Szeretném összeszedni, és ezáltal kicsit kívülről látni az élményeinket, a gondolataimat, és szeretném leírni, mennyire más érzés most, harminchárom éves fejjel egy kisbaba édesanyjának lenni, mint huszonöt és huszonhét éves koromban, minél többször átélve azt a boldogságot, hogy most sokkal jobban, nyugodtabban, és ösztönösebben csinálom (bocs fiúk, fiatal voltam és...:) ).

Nem lesz Facebook-csoport, meg startlap megjelenés, meg nlc.hu címlap, meg Ridikül (pedig az milyen vagány volt :) ), de ha van kedvetek elolvasni, hogy hogyan leszünk úrrá szeretettel, humorral és (remélhetőleg) mérsékelt idegbajjal a nagycsaládos káoszon, akkor ezen a blogon várlak titeket szeretettel.